2009 jan. 25. 21:15
Újabb próba.
21:15-kor, egy átpihent vasárnap délután után, úgy gondoltam teszek egy próbát ismét a meditációval. Sem alkohol, sem más tudatmódosító szer befolyása alatt nem voltam és úgy éreztem elég pihent vagyok ahhoz, hogy ne aludjak be a kísérlet alatt. Mondjuk nehéz úgy az ismeretlen felfedezésére indulni, hogy azt sem tudom minek kellene történnie. Sosem tapasztaltam az előre tervezett alkalmak során semmi szokatlant az elalvások előtt, csak a különböző gondolatok és képek váltakozását, villódzását, szóval nem tudom mire is számíthatok. Meglehet hogy azon a tudati szinten, abban a mélységben, ennek is kellene történnie, de mivel nem igazán konzultálok ezekről a dolgokról másokkal, így az eredmény értékelése semmit sem jelent számomra.
Ami a testi ellazulások és az elalvás között szokott történni, az szinte természetesnek mondható. A napi megélt események ugráló képei, a filmekből be-be villanó jelenetek, a napi számítógépes játékok élményei, (már ha aznap volt időm rá) és néha egy-egy érdekes kép amit nem tudok hova tenni.
Hiszem és Tudom hogy a lelkünk szimbiózisban él testünkkel. Azt is hiszem, hogy a test lélek nélkül, csak egy darab hús, viszont az már kérdéses, hogy a lélek test nélkül minek is nevezhető. A szimbiózis ezen esetben talán nem is a helyén való meghatározás, mert ugyan a Test nem tud meglenni a Lélek nélkül viszont a Lélek nem pusztul el Test nélkül. Sok zagyvaságot összeolvastam az elmúlt hónapokban, de a sorok között olvasva, némi kószaútmutatással, meg lehet találni az igazat.
Amit én szeretnék.
Kapcsolatba lépni tudati szinten a lelkemmel. Azzal ami ott leg-mélyen, leg-belül azzá tesz aki vagyok. Többen mondják, írják hogy ez lehetséges. Hát én ezzel kísérletezem. Nem tudom hogy helyes –e, nem tudom hogy hova vezet, elérem –e amit szeretnék, de érzem, hogy bajom nem származhat belőle, legfeljebb egy kicsit bekattanok.
21:15
A délutáni pihengetés, mozizás jót tett. Fáradtság helyett kellemes lazaság érzésével eshettem neki a relaxációnak. A kedvenc zeném ma egy kicsit más hatással volt rám. Szinte 15 perc alatt elzsibbadt minden testrészem, viszont a tudatom teljesen éber volt, sőt lehet hogy egy kicsit szokatlanul is éber. Az agyamban érzett hintázás, az emelkedés, a süllyedés jótékonyan hatott rám, egészemre. De mégis. Valami nem stimmelt. Az eddigi bevált technika, a légzés lelassítása, az erre való folyamatos koncentráció, mintha felzaklatott volna. Nem tudom mennyi idő telhetett el, max. a halkan szóló zeneszámok múlásával mérhettem az időt.
A mellkasomon kívül a többi testrészem nem éreztem. Mindenhol a laza zsibbadás, az izmok teljes vezérlés-hiánya. És mégis. A mellkasom egy merő görcs. Nyomasztó érzés, zaklatottság, mintha nem kapnék levegőt. Minden lélegzetvétel nehezemre esett. Szinte légszomjjal küzdöttem, de folytattam tovább. Gondolataimat befelé irányítva, megpróbáltam ellazítani görcsös légzésemet. Minden egyes kilégzés lefelé, befelé vitt…
Körülbelül 30-35 perc telhetett el ebben az állapotban, amikor valami megmagyarázhatatlan történ. Mintha valaki a felső ajkamra fújt volna némi levegőt. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint mikor közel hajolnak hozzád, és érzed a másik kilégzésének enyhe simogatását. Éreztem, érzékeltem, felfogtam, de nem értettem. Minden ablak csukva, hisz odakint mínusz van. A macskák miatt a szoba ajtó zárva, légmozgás nem lehetséges. Tudtam, hogy valami történik, csak azt nem hogy mi. Tudtam hogy leértem, elértem valahová, ahol ez lehetséges. Testileg tapasztalni valamit, amiről tudod, hogy ott ahol vagy fizikai képtelenség, mindezt úgy, hogy tudatosan keresed azt amiről nem tudod hogy milyen! Hát egy kicsit elmebetegnek tűnik azt hiszem.
Túl esve az első gondolat-örvényeken, figyeltem tovább a történéseket. Azt tudtam, nem én irányítok. Csak szemlélődő vagyok aki sodródik valahol, valamiben, ami ismeretlen. Az idő innentől már nem volt mérhető. Képek villódzása jött, de nem a szokásos. Valami építmény-csoportot láttam. Fehér tejszerű üvegből fél-gömböket, egy óriási területen. Kívülről figyeltem, de csak elmosódott képként rögzült. Egy csillagokkal teli ég-részlet és bevillant, de csak egy pillanatra, majd utána megint az épületek. Nem távolodtam, nem közeledtem, valahonnan messziről figyeltem. A homályos kép elsötétült és fekete lett minden. Valaki bámult rám a sötétből. Valaki vagy valami de csak egy égető szempár, semmi más.
Nem álmodom. Fent vagyok, ha akarom megmozdítom valamelyik ujjam, figyelve arra hogy az izmok ne törjék meg a nyugalmat. Újabb fuvallat, kicsit erősebb mint az előző, és vele együtt valami furcsa, nem oda illő hang. Van itt valami mellettem, a jobb oldalamon. Érzem egy pillanatra ugyanazt a kilégzés-szerű levegő áramlást és a zene mellett az érthetetlen suttogás. Csak egy szó, nem ismert nyelven. Nem reagálok, hisz nem tudom mit kéne tennem. Nem félek, csak figyelek. Kinyitom a szemem, hogy bizonyítsam magamnak újra, hogy nem alszom. De semmi. Csak az üres szoba, zajtalan éjszaka. Hát visszatérek előbbi állapotomba, és csak vagyok.
A zene bódító, egyre jobban NEM vagyok. A mellkasomról is eltűnt a nyomás, és csak várok a történésekre.
Ami ezután történt, az elképzelhetetlen. Írtam előbb hogy nem féltem, hisz végre valami olyasmit tapasztaltam, amit már régóta keresek. Ám az hogy nem félünk, az nem azt jelenti hogy meg sem ijedhetünk.
A zene oumm-ogott a fejemben, szerintem az elalvás felé haladtam. A felső ajkamra jobbról áramló légáramlattal egy-időben, egy (nem tudom mihez hasonlíthatnám a hangot) süvöltő, érthetetlen kiáltás, közvetlenül bele a jobb fülembe. Összerándultam, mint egy áramütött békacomb. A sarkamtól a fejem tetejéig egy merő libabőr lettem egy pillanat alatt. A gerincvelőmben éreztem a hideget, mindenem átjárta, minden részem bizsergett. Azonnal magamhoz tértem, ledobtam az MP-3 lejátszót, és csak néztem bele az üres szobába. A halvány fényben,a bárszekrény üvegén tükröződő székre akasztott pulóver képében kerestem az ismeretlent. De tudtam hogy semmit sem fogok találni. Fáztam, dideregtem, nyakamig húztam a paplant, és járt az agyam. Mi történhetett? Merre járhattam? Ki volt ez és mit akart? Mit nem vettem észre?
Lehet hogy az első suttogás, amit nem vettem figyelembe, az is egy közlés volt? Mondani akart valamit, csak nem értettem, és átléptem rajta, és kiáltva próbálta volna a figyelmemet magára vonni? Meglehet.
23:45
Szinte teljesen felébredtem. Minden álom kiment a szememből. Az ijedtség hatása, a hidegrázás hamar elmúlt. Félelem nélkül próbáltam visszatérni oda, ahonnan kizökkentem, de éreztem, ma már nem fog menni. Aludni próbáltam de a fáradtság teljesen eltűnt, így hát elkezdtem számolni. Ha jól emlékszem olyan 50-ig jutottam…
Székesfehérvár
2009 jan. 26. 12:49
GRenTa®
.: hozzászólások :.