- grentar -

2010.07.25 Vasárnap

Egy kellemes, átfilmezett délután után, úgy 23:10 körül, meditációhoz készülődtem. Gyújtottam egy gyertyát, (ami később tökéletes ötletnek bizonyult, hisz segített értelmezni mi mikor történik) és bekapcsoltam az aznapra betervezett Kristálycsend Meditáció zenét. Csak a légzésemre figyelve lazítottam. Befele figyelve próbáltam gondolataimat lecsitítani és érezni az energia áramlását. Először a kezem, majd szép sorban a többi testrészem is elkezdett ellazulni, bizseregni. Szeretem ezt az állapotot, olyan nyugodt és pihentető. A zene hangereje pont megfelelő volt, hogy ne aludjak el, még ha fáradt is voltam az éjszakás műszak utáni átállástól.

A legközelebbi dolog amire emlékszem, hogy olyan szintű forróság és bizsergő, zsibbadó érzés volt rajtam, hogy szinte már fáj. Kinyitottam a szemem, és ránéztem az órára. Hajnali 00:40 volt. A gyertya vetette fénykör a mennyezeten tudatosította velem hogy ITT vagyok. Gondoltam maradok még ebben az állapotban egy kicsit, figyelem a dolgokat, de aztán 10 perc után úgy döntöttem, most már elég volt. Megint nem történt semmi, (vagy csak nem emlékezem) így hát gyerünk aludni.

Tudatosan oldalra fordultam, mert eszembe jutott, hogy az utolsó, akkor még félelmetesnek megtapasztalt dolog így történt velem. Annyi különbséggel, hogy a rettentő pánikkal járó érzésről már tudtam hogy micsoda, így nyitottan, érdeklődve, félelem nélkül vártam... Valahogy tudtam, hogy meg fog történni. Minden stimmelt, minden a helyén volt.
……………………………………………………………………………………...………..…………………………………………………………………

Hogy mi is történt a múltban?
Hát egy ehhez hasonló meditáció után aludni próbáltam és egyszer csak azt vettem észre, hogy valami húz lefelé, egyre erősebben majd egyszer csak jött a felismerés, hogy nem tudok mozogni. Semelyik testrészem nem reagál a parancsokra, nem tudok kiáltani, semmi sem működik. Tudatomnál voltam és rettenetesen bepánikoltam, hiszen mintha lebénultam volna. Nem tudtam mi történik, csak menekülni akartam ebből az állapotból. Bármit akartam tenni semmi sem sikerült. De nem adtam fel addig küzdöttem, míg egy hirtelen mozdulattal kirántottam magam ebből az állapotból. Utána még sokáig nem tudtam (mertem) elaludni, mert nem tudtam mi történt.

A következő ilyen alkalommal már nem féltem annyira, s megpróbáltam figyelni hogy mi is történik valójában, meg próbáltam érzékelni a felfoghatatlant, de a végén megint csak visszarángattam magam a világba.

Két nappal ezelőtt azt hiszem péntek délután végig hallgattam egy előadás részletet, ahol pontosan leírták ezeket a tüneteket és a jelenséget „Alvási Paralízisnek” nevezték. Minden pontosan stimmelt. Ezek után rá kerestem a NET-en is és bizony sok leírást találtam erről az állapotról. Ide szúrok egy kissebb részletet, a könnyebb megértéshez, egy az interneten talált leírásból..

Alvási Paralízis
Ezzel a jelenséggel (tudatállapottal) valószínűleg sokan találkoztak már. Ez még nem asztrálprojekció, de már nem is sima álom. A katalepsziás tudatállapot (alvási paralízis) akkor jön létre, amikor a tudatunk már elszakadt a fizikai testünktõl és rákapcsolódott az étertestre, de még nem nincs teljesen az asztráltestben. Az étertest ilyenkor még nagymértékben kapcsolódik a fizikai testhez, így az irányítás java a fizikai test kezében van.
……………………………………………………………………………………...………..…………………………………………………………………

Na de térjünk vissza a tegnap éjszakához. Miután kényelmesen elhelyezkedtem, még felnéztem az órára, ami 00:50-et mutatott, figyelgettem egy kicsit a gyertya fénykörének imbolygását és elkezdtem érezni a húzást. Nincs rá más elfogadható szó. Valami húzott az ágyba befele. Majd jött a test irányításának elvesztése. Tudatomnál voltam, nem aludtam, hiszen többször is ránéztem a kezemre, próbáltam mozgatni az ujjaimat, de semmi. Úgy döntöttem most már hagyom a dolgokat történni, hiszen semmi rossz nem történhet, senki sem bánthat… ÉS MEGTÖRTÉNT…

Az Utazás

Mivel nagyjából sejtettem hogy mi fog következni, nem ellenkeztem, sodródtam az árral, de közben azért figyeltem, hogy vajon meddig tarthat ez az átmeneti állapot. Aztán úgy döntöttem, hogy nézzük meg mik a lehetőségek. Hasra fordultam (valószínűleg már nem a fizikai testben) és próba szerencse, ellöktem magam az ágytól. Legnagyobb meglepetésemre felemelkedtem. Annyira meglepődtem, hogy meg sem fordult a fejemben hogy lenézzek a testemre, és egyszer csak ott álltam az ablak előtt, és csak bámultam az ismerős, de mégis más várost.

Ugyan az a környék, ugyan az az épület, de a parkoló hiányzott a ház elől. Előttünk a füves részen ahol egy diófa és egy akácfa kellett volna hogy álljon, most tele volt nagy fákkal, mintha egy komolyabb park lenne ott. Gondoltam tudom hol vagyok, tudom mi történik és itt a gondolat útján bármit meg tehetek, ezért gondoltam is egy merészet. Repüljünk a tengerpartra, nézzük meg működik –e a dolog. Oda is léptem az ablakhoz, kinyitottam, aztán jött a döbbenet. Az ablakpárkány és a félig leeresztett redőny között (valójában nincs is redőny az ablakokon) mindenhol pókhálók és benne hüvelykujj körömnyi pókocskák.

1-es számú félelem:
(kis koromban megcsípett egy pók, és azóta a hideg is kiráz, ha fél méternél közelebb kell mennem egyhez)

Már nyújtottam a kezem, hogy lesöpröm őket, de nem bírtam megtenni. Arra gondoltam, hogy ha ezek itt vannak, akkor az nem lehet véletlen, így hát egyenlőre hagyjuk is ezt a kis repkedést. Akkor talán nézzünk körül a lakásban, jött a következő gondolat. De itt is volt egy kis probléma. Valahol az ágy közepén, mintha egy erőtérbe ütköztem volna, egy láthatatlan falba amin nem tudtam áthatolni.

Hirtelen újra az ágyamban feküdtem, néztem a mozdíthatatlan kezemet és azon gondolkodtam mi jöhet még.

Mivel nagyon élveztem ezt a kis közjátékot, úgy gondoltam teszek még egy próbát. Becsuktam a szemem újra hasra fordultam és megpróbáltam megint az elszakadást. Most már sokkal nehezebben ment, de azért sikerült. Szép lassan elemelkedtem és elindultam a szobaajtó felé. nem volt semmi akadály. Utólag visszaemlékezve, hiányzott a számítógép asztalom, de egyébként minden a helyén volt. Az ajtó nyitva, gyerekzsivaj, párom 10 évvel fiatalabban, és valami szakállas pasi arca is rémlik, de őt nem tudom hova tenni.

Futott velem szembe 10 éves nagylányom, (most 20 éves), utána őt kergetve a kisebbik és legnagyobb megdöbbenésemre egy harmadik gyermek, aki egy kisfiú volt. (nincs harmadik gyermek) Próbáltam puszit adni a nagyobbiknak, de visszaszaladt a szobába. Utánuk mentem, próbáltam beszélni hozzájuk, de csak nagy sokára sikerült kinyögnöm egy halk köszönést és néhány értelmetlennek tűnő mondatot. Bementem utánuk a szobába, néztem az ágyak elrendezését, a tapétát a falon, és egy repedést a tapétán. Olyan volt, mintha engem csak a gyermekek látnának, én viszont érzékeltem mindent.

A következő pillanatban az ágyon fekve, mosolyogva érzékeltem hogyan mozognak ismét az ujjaim, boldogan vigyorogva néztem a gyertya hullámzó fényjátékát a mennyezeten és csak annyit tudtam kinyögni kiszáradt torokkal, hogy KÖSZÖNÖM… KÖSZÖNÖM… KÖSZÖNÖM…

A kis történetnek ezzel vége is lenne, de hogy kicsit megkavarjam a dolgokat, íme egy kis adalék a múltból.
……………………………………………………………………………………...………..…………………………………………………………………

Látónál egy barátommal
Úgy 10 éve egy barátom megkért bennünket, hogy kísérjük már el egy látóhoz, mert kíváncsi mi is történt vele, előző életében. Igent mondtunk és a párommal elmentünk vele. Mikor odaértünk közöltük, hogy mi csak kísérők vagyunk, nem kérünk a szolgáltatásból. Mégis miután már ott voltunk hozzánk is szólt néhány érdekes mondatot.

-    Hogy-hogy maguk még együtt vannak?
-    Hol van a harmadik gyerek?

Nem értettük a kérdéseit, nem tudtuk honnan veszi ezeket, de igazából nem is foglakoztunk vele.

Jósnőnél egy bársonyszékes premier előadás után
Azt hiszem 5 éve lehetett, hogy hivatalosak voltunk egy premier színházi vígjátékra, ahol egy festőművész barátom kiállítása is része volt műsornak. Az előadás után volt egy kötetlen beszélgetés a művészekkel. A show részeként egy jósnő is szerepet kapott, aki kártyákból olvasta a jövőt. Nekem tulajdonképpen semmi érdekeset nem mondott, csak az anyagi sikerekről beszélt, (amit persze nem vettem komolyan) de a páromnak már sokkal érdekesebb dolgokat mondott.

-    Az elkövetkező egy évben én el fogom őt hagyni,
-    és lesz egy harmadik gyermeke is de nem tőlem.
……………………………………………………………………………………...………..…………………………………………………………………

Érdekes véletlenek vannak nem? ( Véletlenek nincsenek :D )
Az első utazásomnál pont ezek a 10 és 5 évvel ezelőtt megjósolt, mások által előre látott dolgok fogadnak?
Mit láthattak Ők, ami mégsem következett be?
Vagy bekövetkezett csak máshol?
Mit rakhat össze a tudatalattink ilyenkor?
Mi lehet belőle a valóság és mennyi belőle az illúzió?
Érdekes kérdések.

Ami biztos, csodálatos élményben volt részem, minden tökéletes volt, nem féltem, élveztem és ha most majd azt gondoljátok hogy csak egy álom volt, akkor azt kívánom mindenkinek, LEGYEN BENNE RÉSZETEK !
……………………………………………………………………………………...………..…………………………………………………………………

Alvási Paralízis
Ezzel a jelenséggel (tudatállapottal) valószínűleg sokan találkoztak már. Ez még nem asztrálprojekció, de már nem is sima álom. A katalepsziás tudatállapot (alvási paralízis) akkor jön létre, amikor a tudatunk már elszakadt a fizikai testünktõl és rákapcsolódott az étertestre, de még nem nincs teljesen az asztráltestben. Az étertest ilyenkor még nagymértékben kapcsolódik a fizikai testhez, így az irányítás java a fizikai test kezében van. Klinikai pszichológusok ezt az állapotot/jelenséget alvási paralízisnek nevezik, de ez téves meghatározás. Õk ezt az állapotot a REM alvási fázis egy fajtájának gondolják, és szerintük a tudat ilyenkor nem kommunikálhat a külvilággal, nem szerezhet tudomást a körülötte lévõ eseményekrõl illetve dolgokról, esetleg csak hallucinálhat. Amikor az alvási paralízisrõl olvastam, csak mosolyogtam, mivel egy csomó tünetet nem vettek figyelembe.

Ezek a tünetek:

      - belsõ remegés, vibrációk
      - lebegõ érzés, úgy érzed mintha a testeden kívül lennél
      - más entitások érzékelése a szobában vagy a közelben
      - a csukott szemhéjon keresztüli látás képessége

Ebben az állapotban a fizikai test megbénul, mert a tudat  már nem kapcsolódik hozzá. Azért vagyunk képesek átlátni a csukott szemhéjon, mert az étertest segítségével látunk, nem pedig a fizikai szemeinkkel. A fizikai izmaid már nem mûködnek, mert a tudatod már nem küld impulzusokat a fizikai testednek. Mivel az étertest elektromágneses jellemzõkkel bír, ilyenkor képes vagy a rádióhullámokat is befogni, és más síkokról származó entitásokat is meghallani. A másik ismert tünet pedig mint ahogy azt már említettük, a bénultság, ami azért jön létre, mert már nem vagy teljesen rákapcsolódva a fizikai testedre, így nem tudsz sem kiáltani, sem mozogni, sem semmi egyebet tenni, amihez a fizikai testedre is szükség lenne. Olyan ez, mintha lenne elméd (tudatod), de nem lenne tested. Ez elég ijesztõ állapot lehet, mert bár emberek vagy más entitások hangját hallhatod a közeledben, mégsem tudsz megmozdulni. A legtöbben nagyon megrémülnek ilyenkor. A katalepsziás állapot mélysége fokozható mágnesek segítségével, az étertest mágneses természetének köszönhetõen.

A kémiai folyamat, amely elõidézi a katalepsziás tudatállapotot, a REM fázissal kezdõdik. A REM alvási fázist pedig az agyalapból azaz a nyúltagyi hídból kiinduló impulzusok idézik elõ. Ezek a jelek a látótelepbe (thalamus) utaznak, amely aztán az agykéregbe közvetíti õket. A nyúltagyi híd olyan jeleket is kibocsát, amelyek kikapcsolják a gerincoszlopban található neuronokat, és így átmeneti bénulást idéznek elõ a végtagokban. Ez maga a katalepsziás állapot.

Mi történik ha valaki ilyen állapotba kerül? Valószínûleg nagyon megijed, és a félelem meggátolja a továbblépésben. Ezzel a félelemmel mindenképp szembe kell nézni, és le kell gyõzni azt. Ezen a hétvégén például ilyen állapotban ébredtem fel reggel, és éreztem, hogy van valaki a szobámban. Elfojtottam a félelmemet és "üdvözöltem". Ennek köszönhetõen ez a találkozás egy nagyon kellemes élménnyé alakult, ellentétben az ezt megelõzõ  ilyen élményemmel, amikor nagyon meg voltam ijedve. Ebbõl az állapotból megpróbálhatsz projektálni is. Pár nappal ezelõtt szintén ilyen állapotban ébredtem fel, és közöltem magammal, hogy nincs mitõl félnem, azután pedig a harmadik szememre koncentráltam. A testem el is kezdett vibrálni, de nem tudtam kiverni a fejembõl a gondolatot, hogy ilyen állapotban biztos nagyon sebezhetõ vagyok, és ezért pár percen belül abbamaradtak a vibrációk. Nagyon fontos tehát megtanulni irányítani ezt az állapotot és kifejleszteni azt a képességet, hogy kontrollálni tudjuk a tudatunkat ilyen állapotban is. Gyakorolj, és nézz szembe a félelmeiddel, mert ez az egyetlen út a továbbfejlõdéshez.